A társasági adóról szóló törvény értelmében vannak olyan költségek, melyek nem a vállalkozás érdekében merülnek fel (törvényi megnevezés: nem a vállalkozás érdekében felmerült költségek), azonban ezen költségek esetében is meg kell határozni a szokásos piaci árat.

Mit jelent ez a gyakorlatban?

A társasági adóról szóló törvény 3. számú melléklete felsorolja – nem teljes körűen, csak példálózó jelleggel – nem a vállalkozás érdekében felmerülő költségeket, mellyel társasági adóalapot kell emelni.

A gyakorlatban azt tapasztaljuk, hogy ez jellemzően költség, ráfordítás oldalon történik, de van bevételi oldalon is ilyen jellegű adóalap emelésre szükség, mégpedig a negatív árrés miatti sorozatos értékesítések miatt is, melyek jellemzően transzferár oldalról is támadhatóak, illetve nem a vállalkozás érdekében felmerült költségek oldaláról is.

A költségek, ráfordítások tekintetében, melyek közül jellemzően előfordulnak olyan költségek, ráfordítások, amelyek nem a vállalkozás érdekében merülnek fel, ezért társasági adóalapot kell emelni, amennyiben dokumentáció köteles ügyletnek minősülnek, transzferár dokumentációt kell készíteni róluk és meg kell állapítani a szokásos piaci árukat, függetlenül attól, hogy egy másik minősítési szempont szerint már társasági adóalapot kell növelni.

Továbbá megjegyeznénk, hogy attól, hogy dokumentáció készítésére nem kötelezettek az ilyen típusú ügyletek és társasági adóalapot kell emelni, még az ügyletnek szokásos piaci áron kell végbe menniük, melyről szinte valamennyi törvényünk rendelkezik, hogy a legfontosabbakat kiemeljük: általános forgalmi adó, személyi jövedelem adó.

Azaz a fentiek értelmében többszörös társasági adóalap emelés lehetséges ezen esetekben, melyeknek a vizsgálata, akár előzetes vizsgálata is indokolt.