Transzferár ellenőrzések tapasztalatai

A transzferár ellenőrzések számának növelése 2014-ben is kiemelt jelentőségű cél az adóhivatal számára, ezáltal biztosítva a transzferár dokumentációk fokozott ellenőrzését, így védve ezzel a társasági adóalapot. Az adóellenőrzések során számos tapasztalatot gyűjtött mind az adóhivatal, illetve mind az ezzel foglalkozó szakemberek is, azonban ezeknek az átültetése a gyakorlatban koránt sem egyszerű, mivel a megoldás megtalálása fáradtságos és időigényes munkába kerül.

Nézzük néhány fontosabb adóellenőrzési szempontot, tapasztalatot:

• a számviteli és adózói nyilvántartások mögöttes bizonylatai hiányoznak (számlák mögötti szerződések, pontos árkalkulációk, leigazolt áralkalmazás, a kapcsolt vállalat transzferára stb.)
• egyes „melléktevékenységek” árai eltérnek a szokásos piaci ártól
• egyszeri ügyletek árazásnak eltérései
• folyamatosan veszteséges vállalkozások esetén az önköltségi ár alatti értékesítések – Kizárólag olyan veszteség fogadható el, amely az adott cég funkcióiból és kockázataiból ered – kapcsolt vállalkozási viszonyból eredő nem!

A transzferár nyilvántartás alapvető célja egy bizonyítási kötelezettség – nem a magas szankció, illetve mulasztási bírság a lényeg – az adózás előtti eredmény korrekciójával helyes társasági adóalap beállítása.

Másik megfontolandó szempont, hogy attól, hogy egy adott ügylet nem dokumentáció köteles ügylet, valamennyi, kapcsolt vállalkozások közötti ügylet tekintetében fennáll a szokásos piaci ár alkalmazásának követelménye (tehát megsértése adókülönbözet megállapítását eredményezheti). A transzferár ellenőrzések ezen szempontok vizsgálatára kis kiterjedhetnek.

Fontos szem előtt tartani, hogy OECD Irányelvek 9.59. pont: „a szokásos piaci ár elvének az alkalmazása azon az elgondoláson alapul, hogy a független vállalkozások egy potenciális ügylet feltételeinek értékelésekor összevetik az ügyletet a számukra reálisan elérhető egyéb lehetőségekkel, és csak akkor kötik meg az ügyletet, ha nem találnak olyan alternatívát, amely egyértelműen vonzóbb. Más szóval, a független vállalkozások csak akkor valósítanak meg egy ügyletet, ha az nem hozza őket rosszabb helyzetbe annál, mint amit a következő legjobb lehetőség kínál.”