Transzferár és telephely – esettanulmány

A transzferár és telephely kérdése mindenképpen eszünkbe kell, hogy jusson, még a telephely megkeletkezését megelőzően, hiszen komoly előnyeink származhatnak a helyes vállalati struktúra felépítéséből. Most nézzünk erre egy gyakorlati példát a transzferár és telephely kérdéskörre:

Egy francia konszern anyacége a termékei ausztriai forgalmazására egy forgalmazást végző leánycéget alapított Ausztriában, amely leánycég saját nevében kereskedik.

A francia anyavállalat által előállított termékeket az osztrák leányvállalat részére leszállítják, az osztrák leányvállalat a tulajdonjogot a termékek felett megszerzi és a lényeges funkciókat az értékesítéssel és a piacra dobással kapcsolatban megszerzi (úgy mint piackutatás, reklám, raktározás, árpolitika kialakítása, eladás, kiszállítás, fizetés kezelése, vevőszolgálat) és az ezzel kapcsolatos kockázatokat is átveszi. A konszernen belüli transzferár kialakítása esetén a kapcsolt ügylet sajátsága, a hiteles információk rendelkezésre állása és az összehasonlíthatóság más nem kapcsolt felekkel köttetett ügyletek alapján a viszonteladási árak módszere mellett döntöttek.

Néhány évvel később az osztrák leányvállalatot egy csupán ügynökként funkcionáló leányvállalattá tették, azzal, hogy a leányvállalat a vevők felé továbbra is a saját nevével lépett fel a piacon, azonban a konszern anyavállalat „számlájával” értékesített. Így a termékek eladásáig a termék a francia anyavállalaté maradt. Így a viszonteladási árak módszere nem volt már alkalmazható, mivel egy szolgáltatás nyújtás történik a két fél között ügynöki jutalék fejében.

A gyakorlatban három kereskedelmi modellt ismerünk: saját nevében kereskedő, ügynök, kereskedelmi képviselő. A három kereskedési modell egyrészt a végzett funkciók, kockázatok tartalmának tekintetében másrészt a kereskedő leányvállalat jogállása tekintetében különösen a forgalmazott anyagi javak tekintetében különböznek.

Ügynöki jutalékot, ha a költség, jövedelem módszer szerint határozzák meg a keletkezett költség+piaci árréssel növelve kell megállapítani, amely piaci árrést a végzett funkciókra és piaci feltételekre tekintettel kell meghatározni, melyet elsősorban az anyavállalattal köttetendő jutalékszerződés is befolyásolni fog.