Üzletág megszüntetésének transzferárazása egyre gyakrabban felmerülő kérdés. A gazdasági válság hatására nagyon sok kapcsolt vállalattal rendelkező társaság kénytelen volt mérlegelni a költséghatékonyság és jövedelmezőség tekintetében az üzletágak más országba való áttelepítését, mely sok esetben együtt járt akár a teljes üzletág bezárásával, megszüntetésével.
Az üzletágak megszüntetésével, átadásával kapcsolatban a gyakorlatban azt tapasztaltuk, hogy a cégvezetők, gazdasági vezetők a transzferárra, mint lehetséges adókockázatra egyáltalán nem gondoltak, pedig jó ha tudjuk, hogy ennek jelentős kihatásai vannak a transzferárra.
Az üzletágak megszüntetésének és másik országba való telepítésével kapcsolatban alapvetően nem az átadott eszközökkel kapcsolatban merül fel a legnagyobb transzferárazási kérdés, hanem az ezzel együtt járó vevői bázis átadásával, illetve a korábban megszerzett kézzel nem fogható szaktudással, szakismerettel, vagy nevezhetjük know-how-nak is.
Ezen elemek beárazása és transzferár szempontból történő kezelése koránt sem egyszerű, hiszen először az üzletág értékét kell meghatározni elemenként (vevői bázis értéke, tudásanyagok, oktatások értéke, betanítás értéke, átadott eszközök értéke, üzleti kapcsolatok értéke, stb.), majd utána lehet transzferár szempontból is a dokumentáció részeként elemezni.
Ahhoz, hogy egy ilyen ügyletet megfelelően beárazzunk transzferár szempontból, nagyon sok összehasonlító elemzést kell elvégeznünk, lévén, hogy ez egy összetett, komplex folyamat, így sokkal egyszerűbb részegységenként, elemenként elvégezni az árazást.
You must be logged in to post a comment.