Az OECD irányelvek értelmében csoporton belüli szolgáltatások transzferárazása során először két kérdés merül fel, mégpedig, hogy:
- történt-e csoporton belüli szolgáltatásnyújtás, illetve
- milyen árat kell felszámítani az ilyen csoporton belüli szolgáltatásokért,
hogy adójogi szempontból a szokásos piaci ár elvének megfeleljen.
A szokásos piaci ár elve szerint az a kérdés, hogy történt-e csoporton belüli szolgáltatás nyújtás, amikor egy csoport tag számára egy másik csoporttag valamilyen tevékenységet végez, attól függ, hogy a tevékenység jelent-e az adott csoporttagnak olyan gazdasági vagy kereskedelmi értéket, amely révén javíthatja az üzleti pozícióját.
Általánosságban kijelenthető, hogy nem lehet csoporton belüli szolgáltatás nyújtásnak minősíteni egy csoporttag által végzett azon tevékenységet, amelyek csupán duplikációja egy olyan szolgáltatásnak, amelyet a csoporttag önmagának elvégez, vagy a szolgáltatást nyújtó csoporttag elvégeztet harmadik független féllel. Kivételt képezhet az, mikor a szolgáltatások duplikációja átmeneti.
Nagyon fontos megemlíteni, hogy vannak olyan csoporton belüli szolgáltatások, melyeket egy csoporttag csupán azért végez, mert tulajdonosi részesedéssel bír az érintett csoporttagokban. Az ilyen jellegű tevékenység esetében nem indokolt, hogy díjat számítsanak föl a szolgáltatásban részesülő számára. Azt, hogy mely szolgáltatások tartoznak ebbe a körbe, az alapján határozzuk meg, hogy hasonló tények és körülmények között egy független vállalkozás hajlandó lett volna-e fizetni vagy maga elvégezni.
A csoport egészéhez tartozó tevékenységek azok lehetnek, amelyek az anyavállalatnál, vagy egy csoport szolgáltató-központban központosulnak és a csoport rendelkezésére állnak. Az, hogy melyek a központosított tevékenységek, függnek a csoport üzleti tevékenységének fajtájától és szervezeti felépítésétől, jellemzően adminisztratív szolgáltatások, gyártás, beszerzés, marketing, forgalmazás, illetve humánpolitikai ügyeket érintő szolgáltatások.
Amikor mérlegeljük, hogy a szolgáltatásért független vállalkozások között felszámolnak-e díjat, azt is helyénvaló figyelembe venni, hogy milyen formát öltene a szokásos szolgáltatási díj, ha az ügylet független körülmények között, független vállalkozások között ment volna végbe.
Amikor megpróbáljuk meghatározni a szolgáltatás szokásos piaci árát, az ügyletet mind a szolgáltató, mind a szolgáltatást igénybe vevő szempontjából meg kell vizsgálni.
Mit is jelent ez a gyakorlatban?
A kapcsolt vállalatoktól befogadott szállítói számlák esetén nem elég csak a számla és esetleg a teljesítés igazolás, szerződés átvétele. Nagyon fontos a számla mögötti részletes kalkuláció, illetve a külföldi- szolgáltatást nyújtó – társaság transzferár dokumentációjának megismerése is, hiszen ezek nélkül sok esetben teljes körűen az ügyletben alkalmazott ár szokásos piaci ár mivoltának megítélése nem lehetséges, azaz egy teljesen transzparens, átlátható dokumentáció biztosítása elengedhetetlen.
You must be logged in to post a comment.